Berlin...

Berlin-honvágyam van... :-( Biztos a tegnapi Kopaszi-gát teszi, hogy lassan tényleg itt az ősz, eszembe jut a Mauerpark, a sárguló levelek, a széles utcák, hajnalban, amikor mentünk a Schönefeld-re,délelőtt majdnem meg is vettem a repjegyet (Carlos megy októberben), de már túl drága, nem ér ennyit, és amúgy is, hirtelen ötlet volt. Amikkel nincs baj, de azért mégsem ennyiért. Most amúgy is Münchenre kéne gyúrnom, pénz félretesz, angol tanár befizet, hogy merjek majd egyedül mászkálni. Így Berlinnek sem sok értelme lenne, még ha merek is kérdezni, a választ már nem értem, ha az nem a tankönyvi formában érkezik. :-P

De ha nem vesznek fel, kimegyek egy évre...

Útvonal újratervezése

Na jó, menjünk nyaralni - gondoltunk egy nagyot, és akkor már nem "kispályázunk", legyen tenger mellé, logikus, hogy Horvátország. Ez volt úgy három hete, a nyár közepén. Naptár lapozgatása, legyen mondjuk július 25-e fele - ja, hogy az nem is jó, akkor lapozzunk tovább. 7-én koncert, 16-án wamp, 21-én festés...Számoltunk jobbra meg balra, két nap az utazás, mikor, mivel, meddig - és augusztus 9-e lett belőle. Vagyis lesz. Mert hol van az még...!

A máv-start oldalával kezdtük. Hiperkedvező ajánlatok Horvátországba - amiről kiderült, hogy végülis csak Rijeka éri meg, amúgy annyira nem olcsó. Mert vagy Split, vagy Rijeka. Split messze van és drága, legyen az utóbbi. Ismerősöknek írogatás, fórumtopicok átnyálazása, millió weboldal átböngészés, míg megszületett a döntés: Rovinj. A nagyobb kempingek közül kiválasztottunk egyet, augusztusra még lehet foglalni helyet, hurrá.

Aztán teltek a napok, mire eldöntöttük, hogy jó, akkor ideje lenne lefoglalni a kempingben a helyet. Merthogy vonat, meg kemping - minimálra vesszük a dolgot. És itt jön a meglepetés: minimum 7 éjszaka foglalható, és mellesleg 8-áig nincs szabad hely. Nem baj, 9-e még pont belefér. :-) De ez a hét éjszaka... 

Alapból úgy terveztük, 9-én (vasárnap) délután felszállunk a vonatra,hétfőn hajnalban megérkezünk, megkeressük a kempinget, 4éjszakát töltünk itt, 14-én összecsomagolunk, a cuccokat leadjuk a megőrzőbe, városban mászkálunk, éjfél tájt meg indul vissza a vonat. 15-e délutánra érünk haza (16-a reggel wamp. :-])

Na ezért nem örültünk a 7 éjszakának... Sőt, részemről némi képzavar is bejátszott, ugyanis valamiért azt hittem, hogy Rovinj-be megy a vonat. Holott ezerszer átböngésztem a máv honalpot, és igen, Rijeka-ba megy. :-] Ok, fizessünk hét éjszakát, de el kéne jutni Rijeka-ból Rovinj-be. Némi kutakodás után kiderült, hogy napi 2x megy busz, kb. 4000 Ft lenne oda is meg vissza is a jegy. Jajj. Kezd túl sok lenni ez a nyaralósdi. :-( Főleg, hogy így már jobban megéri Split-ig menni, a Rovinj-ba szükséges plusz buszjegy ugyanis nagyon megdobta a költségeket.

"Útvonal újratervezése", pittyegte a GPS-ből jól ismert hang, vissza a máv oldalára.

A Split-ig menő vonat állomásai között Zadar is szerepel. Hmmm, Zadar. Újabb félnapos keresgélés, fórumozás és a többi, legyen Zadar. Juhúú! :-)

Az útvonal újratervezésére még aznap délután sor került a máv infópultjánál. A nemzetközi jegypénztár ugyan már zárva volt, de a belföldi infópultnál is készségesen segítettek. Felszállunk a vonatra a Déliben, éjfél fele várunk 6 órát Zágrábban, átszállunk egy másik vonatra, amiről Knin-ben leszállunk, majd várunk még egy órát, és felszállunk a Zadar felé közlekedő járatra. De megoldható több átszállással is! :-)

Jó, akkor menjünk le Split-ig... (újratervezés...) Maradjunk ott vagy menjünk vissza busszal Zadarba. Menetrend sokadszori átnézése, Splitbe is csak átszállással leeht eljutni, de legalább Szombathelyen és csak egyszer kell átszállni. Egyébként, mint kiderült, csak a hétvégi utazás volt ilyen bonyolult. Viszont vagy megyünk 7-én (a koncert miatt nem jó), vagy megyünk hétfőn (kihagyom a wampot, az sem játszik). Vagy lemondom a festést, de ha rossz idő van, nincs több lehetőség, vége a nyárnak. :-(

Újratervezés, ismét. Közvetlen vonat hétvégén csak Rijeka-ba megy. (Egyébként rendszeresen felmerült a volánbuszos megoldás is, de az meg heti egyszer közlekedik és főidényben pofátlanul magas pluszköltséget számolnak fel.) Jó, akkor Rijeka-ból (ami amúgy Fiume) hova lehetne menni? (Basszus, itt tartottunk az elején is... Opatija annyira nem szimpi valamiért, az Isztria nyugati partja messze van és drága az odabuszozás. :-/)

És akkor jött a mentő ötlet: Krk-sziget. Njivice-t az elsők között ajánlották, amikor elkezdtem érdeklődni, hova érdemes menni. Njivice csak 1000 Ft pluszköltség, és a busz óránként jár. Hát itt tartunk most.

Illetve én még nagyon kacsintgatok Krk, Punat és Baska fele is, de ezek a sziget [Rijeka-tól] távolabbi pontján vannak, ide megint drága lenne buszozni.

Szállást nem foglalunk végül, tapasztalt fórumozók azt mondjék, úgyis lesz hely, bárhova megyünk (maximum áram nem lesz :-P), a neten foglalásért pedig borsos árat számítanak fel, ami nem is számít bele a kemping árába (vagyis a sátorhelyen felül kell fizetni). Majd csak lesz valahogy. :-]

Már - félig gondolatban, félig gyakorlatilag is - elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Hogy mik kellenek majd oda, mi az, ami nem hiányozhat, és mi az, ami innen viszont igen. Számolgattam a napokat, nézegettem a térképet - de hát mindegy is, ne rohanjunk annyira előre, majd ha megnéztem a szobát, akkor lehet tervezni. De azért milyen jó lesz majd, amikor az elmúlt egy hét mindennapi szívásaihoz képest nem egy óra lesz hazavergődni a városon, csak 15 perc.

Aztán nesze bazmeg. Levélre nem képes válaszolni, SMS-re szintúgy, telefont nem veszi fel, érdekes módon amikor nem a sajátomról hívom, mégiscsak sikerül felvenni. Ja hogy inkább mégsem kiadó az a szoba. 

Aha, köszi.

Csak az fáj, hogy képes voltam összeveszni a családommal azon, hogy igenis költözöm, más meg annyira nem képes, hogy szóljon, inkább mégsem. Pedig nem én kértem...

És bassza meg mindenki (ide most minimum 3 nevet képzelek), aki pofátlan módon ígér _dolgokat_ és minden szó nélkül képes aztán úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Basszátok meg, hogy képtelenek vagyok felemelni a kurva telefont...

Kedden kipakoltunk, tegnap pedig megvoltak a kiértékelések. Hivatalosan vége az iskolának (a szerencsétlen Europass CV-t pedig inkább hagyjuk most már... kb egy hónapja kellett volna leadnom iskolai feladatként :-/), még két hét múlva lesz egy évzáró, meg jövő héten leszedjük a kipakolt munkákat.

A vége elég "versenyfutás az idővel" lett: kedden bementem, kiraktam a rajzokat, kinyomtattam számos szerencsétlenkedés után a 3d-t meg a tipót, előbbit kiraktam, utóbbit pedig nem tudtam felvágni vonalzó hiányában(!). Kedd éjjel még a tipó másik felével bénáztam (itt sok sornyi köszönet következik :-]), szerda reggel még nyomtattam két fotót a szakmai gyakorlathoz, aztán irány a suli. 

Rajz kiértékelés (basszus, bárcsak a Péter tanítana jövőre is...!), sok szünet, közben kipakolom vitrinekbe a féléves feladatokat, művészien elrendezem, két perc múlva pedig a többiek szétszedik és jól megnézegetik. :-P Aztán szakmai gyakorlat értékelés, kipakolom egyesével a dolgokat, a tanárok megnézegetik, próbálgatják, magyarázom, hogy mit miért, és annyira durva szembesülni vele, hogy _minden_ tárgyam többfunkciós vagy minimum cserélgethetős, variálhatós, több értelmű. Szerencsére a kissé túltolt levendulás párnám is túlélte a tesztelést, pedig elég rendesen nyomkodták (de finom illata vaaan!)

Némi várakozás után megkapjuk a jegyeket, és egy emelettel lejjebb kezdődik is a tipó. Szerencsére nem elemzik ki az egész évfolyamot egyesével, így hosszas láblóbálás következik a harmadikon (mivel a másodikon ordító másodikosoktól képtelenség bármilyen értelmes tevékenységet folytatni a közelben), kivételesen időben megérkezik a 3d tanár is, én pedig még pont elérem a vonatom.

Az első nyári szüneti napomon, amiből egyelőre semmit nem érzékelek, délelőtt rajzra mentem. Jövő héten még a délutáni mintázások is jönnek, ez már nagyon a célegyenes, két és fél hét van a felvételiig. 

Persze, jó lenne, ha, ha viszont mégsem, akkor szeptemberben bevállalok egy hónap hiperintenzív kockológiát, 3x3 hónap tárgytervezést meg mintázást. Hát, ezek a tervek... a Kettő között meg meglátjuk, mi fér bele: Prága, Bécs, bár egyelőre úgy érzem, egyik sem fog megvalósulni és ehelyett egész nyáron itthon fogok ülni, amire a lehető legkevésbé sem vágyom. :-((

A szerelmi bánat kicsit önbizalomnövelő tréning, mert a férfiak olyanokat mondanak, hogy "jajj, de hát gyönyörű vagy és fiatal...!" ;-) (és nem, nem erre vágyom, félreértés ne essék, csak persze kedves dolog...)

Jó lenne írni a tegnapról, de nem lehet, az egész iszonyúan eklektikus, mintha hetek teltek volna el, annyi minden történt. Délelőtt kövek közt turkálás, "kapsz egy csokit, hátha úgy jobb", aztán mégegyet, a beszélgetés mellé is. (Viszont elértem az ideális súlyomat a csokik ellenére, jó lenne nem visszahízni - meg nem tovább fogyni. :-/) Aztán némi folyosón lélekápolgatás után (mert ilyenkor bezzeg nagyon tud figyelni a csoportom) inkább eljöttem, a nap gyönyörűen sütött, a Feneketlen-tónál pedig csillogott a víz és "nagyonzöld" volt minden. Neil Gaiman Törékeny holmik kézbe, elmerengős, napozós délután, aztán Most múlik pontosan, pont arra a padra látok, ahol majdnem három éve először randiztunk, ami úgy indult majdnem, hogy inkább ne, a_cseresznyés_tea, a fák, álltunk a meki előtt, a csíkos ing volt rajta, kapaszkodtam a piros táska pántjának a pöckébe, "mi lenne, ha most levenném a sapkád? - nem állnék veled szóba többet...". És ilyenkor jön minden, a gesztenyeparti, Vácrátót és a vonathoz rohanás, amikor a metró meg sem áll, A felüljáró után kanyarodik a busz, aztán mégegyszer, és ott kell leszállni, a Vackor utca, a szomszéd ház ablaka és az árokban valami cső, amit messziről mindig macskának néztem. :-P Nincs olyan hely és nincs olyan pillanat, hogy ne jutna eszembe valami...

Aztán lassan összecuccolás, Corvin, ketten vannak, akik már tavaly is itt voltak, "te is újrapróbáltad idén? Bejutottál a harmadikba? Milyenjómááár!" :-), tervezünk, a fiúk lökdösik az asztalt, "bezzeg amikor én érettségiztem...", megérkezik a srác is, aki felvételin ült mellettem rajzon, és akit néhány hete a Keltában láttam üldögélni - talán nem ismert meg. És megérkezik a lány, akivel a véletlen sodort össze a Királyi Pál utcában, integetünk az asztal két végéből, basszus, nincsenek véletlenek, és jönne, hogy megmondjam neki, a srác, akire együtt vártunk akkor este, zárás előtt, már nem tartozik hozzám.

Hosszas telefonálások, találkozás, ismét ki a tóhoz, egy másik padhoz, mellettünk egy kissrác dobálja a kavicsot (és amikor a Frankhegyen...), közben SMS-t is kapok, majd elindulunk, a villamoson összefutunk mégegy ismerőssel, a moziban pedig már ott vannak a többiek. Olyan jó, hogy vagytok...! Miért kellett így történnie, hogy rájöjjek, mennyire fontosak vagytok nekem...? :-(

Aztán a  becherovka és a 3 dl fehérbor éhgyomorra eléggé meghatározta az estét, felcsendül a gitár, kellett nekem felolvasóestre jönni, és peregnek a könnyek... És szerencsére szól annyira hangosan az egész, hogy nyugodtan énekelhetek, úgysem hallja senki. :-P Az új számok (jajj, a Szabad Európa Rádió...), a régi felolvasóestesek és az Eleven Holdak... És a végén a Provisorium, nem lehet kibírni, és vége is azt estnek, illetve pont, hogy nem, "van még egy rendelésem, a Néhány tegnapi perc", "s a végén érezhetjük, hogy szééép volt..."
Lassan hazaszivárognak az emberek, állunk a mozi előtt, Netti pont elkapja a villamost, lassan a többiek is indulnak... Aztán üldögélünk még sokáig a mozi lépcsőjén, kár, hogy valahogy haza is kell jutni egyszer. :-(
Annyira hálás vagyok NEKTEK...!

Művész Mozi, Oly sokáig szerettelek. Először a másik francia filmre akartam menni, az Isten hozott az Isten háta mögött!-re, aztán mindenképpen az előbbi kellett, olvastam egy kritikát róla néhány hete, és muszáj volt megnézni, hogy tényleg olyan-e. A másik francia meg biztos tényleg olyan. ;-)

A cím kicsit megtévesztő, nem szerelmes/romantikus film. Nem akarok kritikát írni, ahhoz most a legkevésbé sem összeszedettek a gondolataim... Azt már egészen hamar tudni lehetett a filmben, hogy a főszereplő gyilkosság miatt ült börtönben - és az is egész hamar kiderült, hogy kit ölt meg. Csak a miértek maradtak, a válaszra viszont az utolsó filmkockáig várni kellett - ami nem ütött elég nagyot. Mert közben megtudtunk egy csomó olyan apróságot, amiből sejteni lehetett, hogy mi történhetett valójában. Jó,a  film lényege nem is ez volt, hanem az egész folyamat, hogy 15 év börtön után hogy lehet visszailleszkedni a társadalomba, hogy hogy fogadnak az ismerősök, hogy mit szólnak hozzá az ismeretlenek.

"- Mennyit ült?
- 15 évet
- Úristen, akkor valami igazán szörnyűséget kellett elkövetnie, ha ennyit kapott! Mit művelt...?! Megölt valakit?! A férjét? A barátnőt? Egy másik nőt...?"

Film után még kicsit jópofiztam a Gyöngyhalászban, aztán annyira bezavart a világosság, hogy azt hittem, még csak hét óra van és legyalogoltam a Deákra, amikor észbe kaptam, hogy már elmúlt 8... pedig be akartam menni a Made by You-ba a kész kerámiáimért. :-/ Így inkább a ferenciekre sétáltam, hűvös volt, a buszon meg tömeg, és legszívesebben gyalog jöttem volna haza a bkv-n zötykölődés helyett. .-/

(Ja, és ráadásként egy nagyon durván a helyzetbe vágó mesénél nyitottam ki a Neil Gaimnak Törékeny holmikat. :-((()

Erre a számra nem lehet nem ugrálni és énekelni... lehetőleg úgy, hogy a zene jól elnyomja a hangom. Még jó, hogy épp senki nincs itthon. ;-)

"hiszen úúgyis minden hiááábavalóóóóó"

Annyira kéne egy Eleven Hold koncert. :-(

"Mit ajánlsz mit csináljak?!
majd küldök valakit, és ővele várjad,
hogy jöjjek, ne szeress többet
mint amit elbírsz"

Nem akarom a twittert agyoncsetelni, úgyhogy kénytelen leszek ide írogatni. :-P (majd csak elmúlik egyszer... mmint természetesen a közlési kényszer. haha :-P)